Jöjjön a Szabad Föld interjúja.
– Kitől örökölte a hangját?
– A családomban nincs művész, de a zene szeretete nyomon követhető. Az anyai nagypapámtól őrzök egy kazettát, amelyen hobbiból népdalokat ad elő. Mérnök édesapám kiskorában hegedülni tanult, édesanyám tanítónőként éneket is oktatott. Én pedig már 13 évesen musicaldalokat énekeltem.
– A művészlét speciális életformát jelent, az átlagnál több áldozatokat követel. Ezért a szülők között három iskola létezik: tiltják, tűrik vagy támogatják a gyerek ilyen irányú ambícióit. Az ön szülei hová tartoztak?
– Nagy tisztelettel figyelték a színház és a zene iránti rajongásomat, és hagyták, hogy az élet majd elrendezze ezt a dilemmát. De ahhoz ragaszkodtak, hogy legyen egy „becsületes” szakmám, úgyhogy 14 évesen informatikai szakközépiskolába mentem. Igaz, elektroműszerész-tanulóként a forrasztópákát rendszerint a forró végénél fogtam meg. Nem is maradtam meg a műszaki pályán – 18 éves koromtól a színház az életem.
– Láttam önt, amikor 22 éves korában már Jézus szerepét énekelte Andrew Lloyd Webber világhírű musicaljében, a Jézus Krisztus Szupersztárban a Szegedi Szabadtéri Játékokon – fiatal korát meghazudtolóan felnőtt a feladathoz. Sőt azóta más rendezésben újra alakította őt. Mekkora bátorság kell a Megváltó szerepébe bújni?
– Magyarországon Sasvári Sándor játszotta először Jézust. Ő azt mondta: a Megváltót nem lehet eljátszani, csak megélni. Osztom a véleményét, de ki kell egészítenem azzal, hogy ez minden egyes szerepre igaz. Szívből és alázattal kell megformálni egy-egy szerepet, nem csupán technikából.
| Iratkozz fel a musicalhírek hírlevelünkre és ezzel be is neveztél játékunkba, amelyben rendszeresen musicaleseményekre szóló belépőket sorsolunk ki a feliratkozók között. FELIRATKOZÁS ITT. |
– De ha nem, akkor is megérintik a különleges jelek. Akkor, 2003-ban és ott, Szegeden történt néhány misztikus eset. A bemutató napján iszonyatosan szakadt az eső. Az öltözőmben ki volt alakítva egy kis szentély, és míg vártam, meggyújtottam egy gyertyát. Ekkor váratlanul kopogtak az ajtón, szóltak, hogy elállt az eső és el tudjuk kezdeni az előadást. Ez az egybeesés akkor mélyen megérintett. Volt az előadásnak egy nagyon szívbemarkoló pontja. Jézust már keresztre feszítették, amikor alulról feldobtak egy fehér galambot. A madár, ahelyett, hogy a várakozás szerint elrepült volna, a keresztfára repült. Már javában zajlott a premierbuli, de a galamb hajnalig nem ment el onnan.
– Fiatal kora ellenére nemegyszer előfordult már, hogy ugyanazt a szerepet más színházban és más rendező instrukciói alapján játszotta el. Így a jubiláló musical István királyát sem először fogja megformálni augusztusban Szegeden szabadtéren, majd Budapesten az Arénában. Ez már jön rutinból?
– Szó sincs róla! A művet nyilván jól ismerem, de Alföldi Róbert modern, kortárs rendezése új kihívások elé állít engem is, akárcsak a kiváló színésztársakat. Teljesen félre kell tennem azt, amit eddig gondoltam a rockoperáról, és a legjobb tudásom szerint megvalósítani azt, amit a rendező látni szeretne. Ezenkívül még sosem adták elő a művet ilyen nagyságrendben, élő nagyzenekari kísérettel. Bízom benne, hogy a közönség befogadó lesz a mai környezetbe álmodott rockoperával – emlékeztetnék mindenkit arra, hogy az Aidának és a Jézus Krisztus Szupersztárnak is léteznek modern feldolgozásai világszerte.
A teljes interjú ITT érhető el.